Nagyatád 2012

Huh, már elég rég nem írtam és igazából semmi különös nem is történt. Szépen közeledett az Ironman napja és én szorgalmasan edzettem és pihentem.

Csütörtökön a reggeli úszóedzés után ültünk autóba és utaztunk le Nagyatádra. Rajtcsomag átvétel és tésztaparti után már az őzekkel tarkított úton voltunk a szállásunk felé. Kiadós alvás után összeszereltük a  bringákat, és Sárika megkapta Raymitól az amazon köntösét, amiért ezúton is köszönet jár. Majd beautóztunk a versenyközpontba a bringákkal és letekertük a kiskört átmozgatásképpen. Délután még bementünk a chipemet megszerezni, feltapeltetni magunkat és az átköltözéshez szükséges kulcsot megszerezni. Az estét már Gyékényesen, az úszás helyszínének közvetlen közelében kezdtük meg. Estére már nagyon pörögtem. Vártam a versenyt. Gyorsan elkészítettük a másnapra szükséges dolgokat és álomra hajtottuk fejünket.

Ismét jól sikerült aludni, de erre rásegített, hogy a 4 órai kelés helyett most 6-kor kellett csak ébredni. Gyors depózás után már a check-in-nél voltam és néhány perc választott el a rajttól. Tempóztam még párat a vízben, majd a parton kerestem egy jó helyet a rajthoz.

A rajtágyú eldördülése után már a vízben is voltunk és tempóztunk. Sajnos még az első forduló bója előtt ki kellett ürítenem gyomrom tartalmát, így nulláról kezdhettem felépíteni az energiabevitelt. A tavalyi időmet úsztam idén is. Jöhetnének a kifogások, de a sportban az nincs. A depózás után már Sárika nyergében szaggattam az aszfaltot. Sokat ettem a hányás miatt és talán ezért is volt végig rossz a gyomrom. A bringa 50-80 km-e között azért jól esett a tekerés. Aztán erősödött a szél és én meg lelkileg szanaszét töredeztem. Itt kezdődött meg a harc önmagammal, az időjárással és a versenyórával. Bringáról való leszállás és a depózás után a hatalmas hangulatú futópályán találtam magam. Az ismerősökkel való találkozás gyógyszerként hatott rám, mert az első 3 körben jól éreztem magam és a tempó is jó volt. Ezt segítette még a parki különítménytől kapott kóla is, ami azért sportoló körökben durva koksz. ,) A 4. körre megint megrogytam és innentől már csak a 7-8. körben csatlakozó Dávid nyújtott támaszt. A sisak rostélyát lehajtottuk (Raymi után szabadon) és faltuk a métereket. Egész gyorsan el is érkezett így az utolsó kör utolsó 50 métere, ami már a befutó. A közös, nagy küzdést megkoronázva Dáviddal együtt futottunk át a célkapun. 

Ezek után már csupán a rutin következett. Kaja, infúzió és kidepózás. Az alvás nehezen ment, mert még pörgött a testem és a hátam is annyira leégett, hogy nem tudtam feküdni sehogy.

A nagy küzdésre már hétfőn meg is csináltattam a tetoválást, így kérdezés nélkül lehet tudni, hogy ironman vagyok. =) És jövőre találkozunk Srácok!!!

Reklámok