Reggel

Sötét van. Az óra csörög. A kijelző 4.20-t mutat. A szemed résnyire nyílik, a tested próbálgatja az alapjáratot, az agyad lelassul. Nehéz ez a hidegindítás. De ott van a cél előtted, ami hajt, amiért bármilyen nehéz is, de fel kell kelni. Öntudatlanul, már rutinból pakolod az úszó cuccot a táskába és tolod be a gyümölcsöt a testszerkezetbe, hogy ne csak tartalékról menjen a motor. Kilépsz az ajtón. Sötét van. Csak lézengenek az utcán az emberek. A buszon már látni pár arcot. Ezek is álmosak, de céltalanok. Undorral az arcukon közlekednek. Nem szeretik azt, amit csinálnak. A buszon nincs fűtés. Se a megállóban. Teljesen átfagytál. Már fáj minden lépés. De te töretlenül mész az uszoda felé. Az uszodába is még álmosan, öntudatlan lépsz be. Az ébredést a hideg víz hozza. A motor felpörög. És teszed neki a métereket. Teszed azért, hogy mikor majd a rajtvonalnál állsz ne fájjon. Annyira. Hogy 80 évesen is lehessen azt mesélni a fiataloknak, hogy megéri sportolni és lemondani bizonyos dolgokról.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s