Levezetés Domboriban

Péntek reggel kapom Józsitól a lehetőséget, hogy van egy megüresedett előnevezésük és lehetséges, hogy fuvart is tud szerezni nekem másnapra. Nekem nem is kell több, kapva kapok az alkalmon és lecsapok a nevezésre és beszélek az illetékes személyszállító jármű tulajdonosával és egyben sofőrjével. Bringát tud vinni és visszafelé beférek. Jól van, akkor bringa lent lesz, nevezés van és haza is jutok, de még mindig nem tudom, hogyan jutok le Fadd-Domboriba, ami hát nem épp a közelségéről híres. Ekkor kezdett a dolog érdekessé válni. Elő a mobiltelefon és nézegetem a telefonszámokat és aki triatlonos, azt szépen felhívom és megkérdem, hogy tud-e nékem segíteni. Hosszas, eredménytelen beszélgetések után eljutottam Rayhez, aki kis türelmet kért és pár perc múlva csörgette is a telefonom, hogy küldött egy számot, akihez még befér egy nem épp nagy darab ember. Hívom őt és egyeztetünk. Valóban beférek és lejutok a versenyre! Majd’ 3 órányi telefonálgatás, várakozás után megoldódott a probléma. Nem volt könnyű és egyszerű! =)

A leutazás egy élmény volt. Cseke Csabival (ő volt az a kedves triatlonista, aki levitt) beszélgettünk kb. 1 órácskát az utazás első felében, majd a mellettem üldögélő 2 kiskölök viselkedésének a tanulmányozásával ütöttem el a maradék szűk 1 órát.Pontosabban 1 gyerek tanulmányozásával, mert a másik, jó srác módjára, az utazás megkezdése után 10 perccel már aludt. Érdekes volt, hogy egy csavaros tetejű dobozzal több 10 percig lefoglalta magát. Csabinak meg hatalmas tisztelet, hogy 4! gyerek mellett még tud edzeni és szép eredményeket is hozni.

Mikor leérkeztünk egyből össze is futottam Ádámmal és Fess-sel.  De elég gyorsan el is váltak útjaink. Én Bodzsit kerestem meg, amit sikeresen abszolváltam. Majd megpróbáltam a bringám és a rajtcsomagom becserkészni. Ezek már nem mentem túl gyorsan és kezdtem kétségbe esni, mikor a 3-4. hívásra sem reagáltak, de aztán végül megkerült minden és eljött az ideje a depózásnak is. Depózás közben nézegetek jobbra-balra és olyan nevekkel találkoztam, hogy kicsit összehúztam magam. Mellettem pakolt le Bartos Tomi, Búza Bence, Király Kristóf és egyéb gyors sportolók és már mikor indulni akartam kifelé, hát nem Kuttor Csabi tette be közvetlen mellém a bringáját. Kicsit összébb húztam a cuccaimat és kimentem.

Szépen bemelegítettem és az utolsó pillanatok egyikére hagytam a check-in-t. Majd bevágódtam a vízbe és a rajthoz úsztam. Volt egy kis gond a rajtnál, de végül ellőtték és megindult a mezőny. Én találtam magamnak egy srácot, akivel elúsztam. Folyamatosan figyeltem rá és nem érdekelt a mezőny csak ez a srác. Hol ő indult meg, hol én. De együtt jöttünk ki a vízből. Gyors depó (ő gyorsabb volt) és irány a bringa pálya. Igaz, hogy ő gyorsabb volt a depóban, de elhülyéskedett a felszállással, így én előbb kezdtem meg a bringát. Viszont 1-2 kilivel később már rajtam volt, majd lószolt egyet. Én utána és tettem a kereket. Nagyon leakart rázni és a 3. lósszal már sikerült leakasztania. Innentől egyedül pörgettem a hajtókart. Fordító után szembeszél és egy kanyart benéztem. Kibújtam a cipőből gondolva itt a vége, jön a depó. Hát nem így lett volt még pár kili vissza. Bringa után ismét gyors depó és az irányt a futópálya felé vettem. Lábam egész jól mozgott egész erős tempót tudtam menni, de túl erős volt…1,5 km-nél jött a holtpont és inkább visszavettem, mint hogy nagyon küzdenék. Elég volt az atádon. Miután elmúlt jött a fordító és innen szépen gyorsulóra vettem a figurát. Be is értem az úszás közben kiszemelt srácot és egy hanyag, frissítés közbeni előzéssel megléptem. Jóféle meghalás lett a végére,de azért éreztem az ironmant a lábaimban.

Célkapu mögött összejött egy kisebb társaság, akikkel jót beszélgettünk, de ennek véget vetett a következő csoport rajtja, ahol Bodzsi sokadmagával állt rajhoz. Megnéztem az úszást, majd elmentem átöltözni.

Miközben vártam vissza  őket a bringázásból táplálkoztam egyet és egyszer csak egy ismerős bringa suhant el előttem. Mintha Zsófi lett volna. Vettem is az irányt a depó felé, de mire odaértem már elfutott az a boly. Nem sokkal ezután megérkezett Bodzsi is, és megkezdte a futást. Gondoltam, jó fej leszek és a célban a megfáradt arcukba villantok a vakuval, de csak Bodzsi érkezését láttam. El is határoztam, hogy mikor újra Pesten leszek, akkor elmegyek a szemészetre, mert nem jó a szemem. De szerencsére ez nem volt szükséges, mert kidepózás után összefutottam újra Ádival, aki, már meglepetésemre, Zsófival beszélgetett.

A kocsihoz menet meg lett csodálva Ádám masszív, saját építésű gépsárkánya, amit követően szomorúan nyugtáztam, hogy a keresett gépjármű nem a korábbi helyén áll, így megint kezdhettem a keresgélést. Szuper volt! Innentől merő unalom és agresszió volt a történet érzelmi töltete. Megvártuk az eredményhirdetést, hátha nyerünk vmi utalványt vagy órát, de ez nem jött össze, így kicsivel 20 óra után hazaindultunk.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s