Nagyatádi D-day

Hol is kezdjem? Direkt vártam pár napot, hogy kicsit rendeződjenek bennem a dolgok,
de még mindig dolgozik bennem a botmixer. Talán a legegyszerűbb, ha az elején,
mondjuk egy kis előzménnyel indítok.

Az egész úgy kezdődött, hogy Gyöngyi, tavalyi társam, lemondta az idei szereplését,
így nem másik pár után kellett (volna) kutatnom. Mindez kb. 1 héttel a kedvezményes
nevezés lejárata előtt. Ekkor nagyon gyorsan el kezdtem kutatni egy új váltótárs
után, de végül Fess biztatására, Ádám beleegyezésével, megkörnyékeztem Herr Gyulát,
a hazai IM főszervezőjét, hogy 1 évvel fiatalabban, mint az indulási korhatár,
engedélyezze az indulásom. Másfél hétig nem jött válasz és már elkezdtem feladni a
reményt, hogy talán még idén teljesíthetem a klasszikus távot. De végül megjött a
várva várt válasz. Indulhatok!

Teltek a napok, hetek, hónapok. Keményen toltam az edzéseket. Még soha nem éreztem
magam ennyire motiváltnak. Elkezdtem megtanulni úszni Ádám segítségével, amit a mai
napig is még próbálok elsajátítani. Mind kerékpáron, mind bringán sokat fejlődtem.

Volt pár verseny előtte, amiről olvashattatok már korábbi posztokban, de nem vittem
őket túlzásba, mert atád nem volt olcsó. Ádi a verseny előtti hetekben szigorú
pihenést javasolt egy, már Gábor által említett, keddi résztávval. Hát kicsit
meglepődtem, mikor leírta nekem, de meggyőztem magam, hogy azért van egy kis
tapasztalata. A környezetemben, akiknek elmondtam, hogy mi volt az edzés, mind
olyan véleményen voltak, hogy nem normális, aki ilyet kiad 4 nappal a verseny előtt
és hülye, aki megcsinálja. Én megcsináltam és másnap feszült a vádlim, izomlázam
volt, fájt az izületem. Lényegében minden baja volt a lábamnak és nem úgy tűnt,
hogy a versenyre csúcsformában leszek. Akkor teljesen pánikba estem. Nem tudtam,
hogy hogyan fogom én így végig csinálni. 1 normális futólépést nem tudtam tenni.
Jött minden okosság: kenőcs, kompresszió, masszázs, ráolvasás. De egészen péntek
estig el voltam kanyarodva és nem is próbálkoztam a futással. Már már
belenyugodtam, hogy ennyi. Nagyon szar lesz és a szintidővel fogok küzdeni. De
megtörtént a csoda! Valami oknál fogva futnom kellett 10-15 métert és ment! Tudtam
futni! Mentem fel a szállásra és önfeledt boldogságban, örömben kiáltottam közre,
hogy “Tudok futni!”. =) Mindenki hülyének nézett, de mikor megtudták, hogy mi a
sztori egyből átérezték.

Pénteken még IronRaymonddal letekertük a kiskört és nyugtáztam, hogy ha marad a
szél, akkor nem lesz finom a bringázás. Mondjuk volt egy szakasz, mikor az utolsó
fordító ráfordított minket a hosszú, Nagyatád felé vezető egyenesre, ami enyhén
lejtett hosszú kilómétereken keresztül és társául fogadta a nem elhanyagolható
hátszelet. Itt lehetett erőlködés nélkül bőven 50 km/h felett siklani. Csak úgy
lobogtak a hosszú, göndör fürtjeim a bukó alatt. Nem mondom, hogy rossz élmény
volt. =)

Vajon hol lehettem...

Eljött a verseny napja, a D-day. Reggel 4.31-kor kelés. 2 szelet lekváros kenyeret, 1 energia szeletet és pár dl isót betoltam az arc mögé, majd jöhetett az öltözés, bringa pakolás és végül az indulás. Az autóban érezhető volt, hogy nem nagyon tetszett a váltósoknak és a segítőmnek az ilyen korai kelés, de csendesen tűrtek. A másik pedig, hogy én is elég feszült voltam. Habár a lábam elég jó volt, de azért tartottam a távtól. Azért nem egy 100m-es síkfutás. Mikor leértünk Gyékényesre elkezdtem a fokhagyma géleket felrgasztani a bringára és az izotóniás pálinkát tartalmazó kulacsokat elhelyezni az erre a célra kitalált tartókban. Vállaimról átkerült a nyomás a kerekekbe, és így egy kicsit könnyebb volt a nap további része. A depó felé haladva Ádámot kiszúrtam és célirányosan haladtam felé, majd bizonyos
információkkal látott el. Többek között, hogy 120-nál és 20 körül szar lesz. Ez a TÉNY nem ért váratlanul, de azért kicsit szíven ütött.

Szépen rendezgettem a dolgaimat és még a rajt előtt maradt egy kis időm a vizes
bemelegítésre. Úsztam kb. 100m-t. Nem akartam túl sokat, mert amúgyis majd’ 4 kilit
fogunk úszni az ágyúszó után és nem is az erősségem az úszás. Gyorsan el is jött a
rajtidő és a pap minden jót kívánt nekünk, majd az ágyúszó után megindult a mezőny.

A szélére helyezkedtem, hogy kerüljem a bunyót, úgysem az első helyért megyek.
Szépen meg is úsztam egy kevéske talp kapargatással és csak úgy elröppent az első
kör. 3-4 ember volt körülöttem, akikkel kijöttem és rajtuk vizezve akartam megtenni
a második kört is. Viszont itt egy érdekes dolog történt. A MÁSODIK kör elején ebben az

Vízből kifelé.

aprócska bolyba alakult ki egy kis bunyó. Az orromról lerúgták az orrtapaszt, a sarkamról lekaparták a leukoplasztot. Üthettem én őket, de nem tágítottak. Itt kicsit besokalltam és megléptem tőlük. Nem kis energia égetése kellett ahhoz, hogy felérjek az előttünk haladó bolyra, de befogtam őket. Az utolsó fordító után lett egy kis tömörülés, nem tudom miért… Már kezdtem érezni, hogy jó lenne már bringára szállni, és egyszer csak megpillantom a célkaput, így ez a gondolatom elszállt és szaporáztam a tempómat. Partra is vettetem magam hamar és egy gyors depózás után már a bringán ültem. Összességében nagyon jól esett az úszás. Sőt, még soha nem esett ennyire jól.

Bringa elején nagyon nem akart csúszni a kaja, ital, de toltam, mert muszáj. A 75 kilis kör elég gyorsan eltelt, jól esett. Az első kis kör is szuper volt. Csak úgy hasítottam az aszfalton. Ennek a körnek a végéig még minden terv szerint haladt és benne volt a lehetséges feliratú dobozban a 12 órás álomhatár elérése. Ezután jött a holtpont és picit

Bringán, még az elején.

megtörtem. Átlendültem rajta és jött a fordító, ami után megkaptam a pofaszelet. Na itt nagyot reccsentem és a tavaszi félmaraton járt a fejemben. Ott is a szél miatt futottam el a távot. Így nem küzdöttem. Szépen,kényelmesen tekertem, mert nagyon féltem attól a bizonyos vörös zónától. Azért zavart picit a dolog, hogy nem keménykedek itt, de azzal nyugtattam magam, hogy még friss triatlonos vagyok és amúgy is korengedménnyel indulok ezen a versenyen és már az is szép teljesítmény, ha “csak” teljesítem. Ezután már lazán tekertem, de ahol tudtam ott ráléptem a pedálra. Soknak éreztem a bringát, de még ez is gyorsabban elszaladt, mint amire számítottam. Viszont néha mintha éhesnek éreztem volna magam, ami már rég rossz… Az egyik tanulság, hogy még az amúgy is nagy mennyiségű ételt még növelni kell, mert futáson nem csúszik annyira. Szóval tankolj! És Ádám blogjában említett dolgot, hogy hagytam még lehetőséget a bringán, csak megerősíteni tudom. Feljebb már írtam az okot.

A futásnál már odaléptem, de éreztem, hogy nem volt elég a kaja bringán, de azért
volt még miből menni, bár nem tudtam maxon égni. Itt már jöttek a hisztik, amit
segítőm, Zsófi, könnyen helyre rakott. Kb. féltáv körül ki kellett állnom egy

Futás elején.

hoszabb technikai szünetre, mert már pár kör óta zavart. Az utolsó 2,5 körre eleredt az eső. Ez jól is jött az elején, mert kicsit felfrissített, de mikor átfagytam, akkor már nem volt jó. Zsófi kínált pulcsival, de úgy voltam vele, hogy már csak 2 kör van hátra. Ha jégeső esik, akkor is végig megy már, nem kell pulcsi.
Hát végig ment, de az utolsó körre nagyon átfagytam és kicsit irigykedve néztem az esőkabátos futókat, míg én tri mezben lépdeltem. És elérkezett a várva várt pillanat. Megláttam a célkaput és beértem! 13.16-os idővel. Ezután semmi más nem
járt az eszembe csak egy forró fürdő és az utána lévő melegítős ücsörgés, mikor már nem fázok. Mentem is a 100m távolban lévő szállás felé és mikor Zsófi utánam szólt. Én meg a köszönet nyílvánítás verbális és non-verbális formáját mellőztem… Pedig
aztán mindent megérdemelt volna csak ezt nem. Ezek után még mondhatni rám parancsolt, hogy irány infúziózni. Hát nem lehetett/nem tudtam nemet mondani. Aztán infúzió után kaja, majd alvás. A másnapi mozgáskultúrám érdekes volt. A lépcsőzési technikám tanítani kéne.

Olyan nincsen, hogy valaki teljesen egyedül készüljön fel és csináljon meg egy
ilyen távot, de akármilyen távot/sportot. Szerintem nincsen egyéni sport. Ezért én
is nagyon sok midnenkinek köszönhetem ezt. Először is Zsófinak, aki segített és
tűrte, kezelte a hisztim és öntötte belém a lelket. Az övé az időm jelentős része,
mert a kajáláson nagyon múlik az ilyen hosszú táv és ő bizony etetett, ahogy kell.
Szilvinek, Dórinak és Janának, hogy elviselték a pénteki hülyeségeimet és csendesen
tűrték a korai kelést szombaton. Coach Molnárnak, aki felkészített a versenyre és
folyamatosan kérdezte, hogy jól vagyok-e. Ezt rendszerint igen választ vonzott és
erre Ádi pedig vmi frappánsan megfogalmazott szöveget mondott, lényegében azt, hogy
akkor tegyem oda a lépést és ne szarozzak. =) Szüleimnek, akik próbálták pénzmaggal
támogatni az indulásomat és biztosítani a nyugis hátteret, habár folyamatosan azt
hangoztatták, hogy nem vagyok képes rá és nem kéne mennem. És köszönöm a
Futériának, akik online küldték az erőt és szurkoltak. És persze köszönöm Gy-nek, hogy visszamondta és szurkolok neki a VB-n! És köszönöm Zsuzsinak, a Bibe2 kozmetika kozmetikusának az életmentő gyantázást. Köszönöm Nektek és persze mindenkinek, aki közvetlen vagy közvetve szurkolt/támogatott stb.! =)

Végére egy kis idézet Ádám blogjából: “Egyedül talán Szabinál éreztem, hogy hagyott a keleténél több leehtőségt kerékpáron, ahhoz képest amiekt edzésen tudott, riportolt. Viszont az ő triatlon történelme valóban egy smsben benne van, szóval van még ott potenciál bőven! Jófelé halad a srác, azt hiszem megfelelő ideákkal , jó útra siekrült állítani.”

Még a végére ezt küldöm mindenkinek:  http://www.youtube.com/watch?v=v9DpPOsWNdQ

Egy emlékezetes társalgás is történt az orvosi sátrat keresve:

Én: Nem tudjátok merre van az orvosi sátor?
Stojesz: De, ott az utolsó. Valami baj van?
Én: Nincs, de egy infúzió jól esne.

És a képek:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s