FB post

Egy korábbi arckönyv postom.

Sötét van. Az óra csörög. A kijelző 5.00-t mutat. A szemem résnyire nyílik, a testem próbálgatja az alapjáratot, az agyam lelassul. Nehéz ez a hidegindítás. De ott van a cél előttem, ami hajt, amiért bármilyen nehéz is, de fel kell kelni. Öntudatlanul, már rutinból pakolom az úszó cuccot a táskába és tolom be a gyümölcsöt a testszerkezetbe, hogy ne csak tartalékról menjen a motor. Kilépek az ajtón. Sötét van. Csak lézengenek az utcán az emberek. Az uszodába is még álmosan, öntudatlan lépek be. Az ébredést a hideg víz hozza. A motor felpörög. És tesszük neki a métereket. Tesszük azért, hogy mikor majd a rajtvonalnál állunk ne fájjon. Annyira. Hogy 80 évesen is lehessen azt mesélni a fiataloknak, hogy megéri sportolni és lemondani bizonyos dolgokról.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s