Nagyatád 2012

Huh, már elég rég nem írtam és igazából semmi különös nem is történt. Szépen közeledett az Ironman napja és én szorgalmasan edzettem és pihentem.

Csütörtökön a reggeli úszóedzés után ültünk autóba és utaztunk le Nagyatádra. Rajtcsomag átvétel és tésztaparti után már az őzekkel tarkított úton voltunk a szállásunk felé. Kiadós alvás után összeszereltük a  bringákat, és Sárika megkapta Raymitól az amazon köntösét, amiért ezúton is köszönet jár. Majd beautóztunk a versenyközpontba a bringákkal és letekertük a kiskört átmozgatásképpen. Délután még bementünk a chipemet megszerezni, feltapeltetni magunkat és az átköltözéshez szükséges kulcsot megszerezni. Az estét már Gyékényesen, az úszás helyszínének közvetlen közelében kezdtük meg. Estére már nagyon pörögtem. Vártam a versenyt. Gyorsan elkészítettük a másnapra szükséges dolgokat és álomra hajtottuk fejünket.

Ismét jól sikerült aludni, de erre rásegített, hogy a 4 órai kelés helyett most 6-kor kellett csak ébredni. Gyors depózás után már a check-in-nél voltam és néhány perc választott el a rajttól. Tempóztam még párat a vízben, majd a parton kerestem egy jó helyet a rajthoz.

A rajtágyú eldördülése után már a vízben is voltunk és tempóztunk. Sajnos még az első forduló bója előtt ki kellett ürítenem gyomrom tartalmát, így nulláról kezdhettem felépíteni az energiabevitelt. A tavalyi időmet úsztam idén is. Jöhetnének a kifogások, de a sportban az nincs. A depózás után már Sárika nyergében szaggattam az aszfaltot. Sokat ettem a hányás miatt és talán ezért is volt végig rossz a gyomrom. A bringa 50-80 km-e között azért jól esett a tekerés. Aztán erősödött a szél és én meg lelkileg szanaszét töredeztem. Itt kezdődött meg a harc önmagammal, az időjárással és a versenyórával. Bringáról való leszállás és a depózás után a hatalmas hangulatú futópályán találtam magam. Az ismerősökkel való találkozás gyógyszerként hatott rám, mert az első 3 körben jól éreztem magam és a tempó is jó volt. Ezt segítette még a parki különítménytől kapott kóla is, ami azért sportoló körökben durva koksz. ,) A 4. körre megint megrogytam és innentől már csak a 7-8. körben csatlakozó Dávid nyújtott támaszt. A sisak rostélyát lehajtottuk (Raymi után szabadon) és faltuk a métereket. Egész gyorsan el is érkezett így az utolsó kör utolsó 50 métere, ami már a befutó. A közös, nagy küzdést megkoronázva Dáviddal együtt futottunk át a célkapun. 

Ezek után már csupán a rutin következett. Kaja, infúzió és kidepózás. Az alvás nehezen ment, mert még pörgött a testem és a hátam is annyira leégett, hogy nem tudtam feküdni sehogy.

A nagy küzdésre már hétfőn meg is csináltattam a tetoválást, így kérdezés nélkül lehet tudni, hogy ironman vagyok. =) És jövőre találkozunk Srácok!!!

Reklámok

Margitszigeti triatlon

Az idei évben egy kicsit csúszott az ún. Évadnyitó triatlon a Margitszigeten. A szokásos május elseje helyett idén június 3-án lett megtartva. A hangulat változatlan, szóval még mindig nagyon jó! =) A hirtelen szervezés miatt voltak kisebb bonyodalmak, de összességében  újra jó versenyt tettek össze a szervezők. =)

Sárika és Zsófi Specije

Már a beléptetésnél összefutottam Zsófival, majd a felkészülés után rögtön a vízben is találtuk magunkat. Némi késéssel el is lőtték a rajtot. Az úszásra elég jól beosztottam az erőmet, de még nagyon sokat kell dolgozni ezen a számon, hogy elfogadható módon szeljem a habokat. A kerékpáron sikerült egy egész normális tempót menni, de nem értem el azt, amit edzésen mutattam magamnak. Sikerült jó állapotban leszállni a bringáról hála egy spori szélárnyékának. A futás eleje nehezen indult, első triatlon versenyem volt idén. De azért belejöttem, viszont a 2. kilométer környékén beszúrt az oldalam, ami kirángatott a gépelésből. Innentől már harc volt a célba érésért. Végül beértem és az időt megpillantva mosolyra kanyarodott a szám. A tavalyi időmhöz képest 7 percet javítottam, aminek nagyon örülök. Nem volt hiába az a sok fájdalom. =)

Ha ezt a 7 perces javulást az 1 órás versenyen rávetítem az ironman távra, akkor elég biztató eredményt kapok. Kíváncsi vagyok az idei főversenyemre. =)

Bejelentkezés + Vivicittá + Sori Duatlon

Már idejét nem tudom, hogy mikor írtam utoljára. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Érettségi, úszás, futás, duatlon. Ezek jutottak most eszembe.

Az érettségin nincs mit magyarázni. Idén végzek és érettségizni kell.  Nincs mese. Viszont itt van ez az úszás dolog is. Edzéseken érzem, hogy alakulok, javulok. Volt verseny is, ami egy 12 órás éjszakai úszás volt. Fél órás etapokra volt szétosztva a csapat. Egy etapot 3 fő teljesített körönkénti váltásban. Az úszás jól ment, a hangulat jó volt, a meglepetés vendégeknek/szurkolóknak nagyon örültem.

Aztán volt volt a Margitszigeten egy futóverseny, a Vivicittá. 7,5km-es távon indultam, sikerült egy jó tempót futnom, tartalékolva egy kicsit a délutáni 3,5 km-re. Ezen már csak örömfutás ment. Összességében ez is szuper volt. Jó futás, jó hangulat, jó társaság. =)

És a legutóbbi hétvégén részt vettem a XV. Sori Duatlonon. 2,4-8-1,2 volt a táv. A futás részben aszfalt részben földút volt. Utóbbi kicsit meglepett és nem is annyira tudtam haladni rajta. De hát valahogy meg kellett oldani. A bringatáv 4 körre volt elosztva, 4x2km. Elég kanyargós, technikás pálya volt. Nem volt benne igazán gyors szakasz. Kicsit fura volt a bringa utáni futás, mert idén még nem csináltam ilyet. Itt még említésre méltó a nagyon kedves szurkolótáborom, akik biztattak, buzdítottak. Ezúton ismét köszönöm Nekik. Jól esett. =)

A következő állomás a vasárnapi Fighter’s Run, ami országunkban először kerül megrendezésre.Nagyon kíváncsi vagyok rá. Már-már gyermeki izgalommal várom.

Nem lett túl jó poszt ez, így képek, bővebb kifejtés nélkül, de idő hiányában ennyire telik.

Reggel

Sötét van. Az óra csörög. A kijelző 4.20-t mutat. A szemed résnyire nyílik, a tested próbálgatja az alapjáratot, az agyad lelassul. Nehéz ez a hidegindítás. De ott van a cél előtted, ami hajt, amiért bármilyen nehéz is, de fel kell kelni. Öntudatlanul, már rutinból pakolod az úszó cuccot a táskába és tolod be a gyümölcsöt a testszerkezetbe, hogy ne csak tartalékról menjen a motor. Kilépsz az ajtón. Sötét van. Csak lézengenek az utcán az emberek. A buszon már látni pár arcot. Ezek is álmosak, de céltalanok. Undorral az arcukon közlekednek. Nem szeretik azt, amit csinálnak. A buszon nincs fűtés. Se a megállóban. Teljesen átfagytál. Már fáj minden lépés. De te töretlenül mész az uszoda felé. Az uszodába is még álmosan, öntudatlan lépsz be. Az ébredést a hideg víz hozza. A motor felpörög. És teszed neki a métereket. Teszed azért, hogy mikor majd a rajtvonalnál állsz ne fájjon. Annyira. Hogy 80 évesen is lehessen azt mesélni a fiataloknak, hogy megéri sportolni és lemondani bizonyos dolgokról.

Scitec RAW Power 2011 Budapest

Nem is húzom az idegeiteket tovább. Megvannak végre a képek, és vártatok eleget. Szóval bele is vágok! =)

Reggel 8 órára lehetett menni mérlegelni a Sportmax 2 épületébe. A szervezés fergeteges volt, mert csak 9 órakor engedtek be minket, addig mindenki kint fagyoskodott. Miután bejutottunk feleszméltünk, hogy hatalmas a sor. Szinte mindenki a versenyre jött. Mikor még 10 órakor tartott a mérleges, sejtettük, hogy nem lesz meg az előre beígért 10 órás kezdés. De ez nem is nagy baj. Minél többen vannak, annál jobb. A mérlegelésnél reggelivel együtt 59,3 kg-ot nyomtam. Elég karcsú egy ilyen versenyen… =)

A mérlegelések befejezése után megtartották a megnyitót és kifüggesztették az idő beosztást. A lányok kezdtek és őket követték az ifik, azaz az én korcsoportom. Átöltözést követően elkezdtem a bemelegítést. Majd mentális felspannoltam magam és beálltam a pódium mellé, várva a behívást.

Kezdőfogásnak 85 kg-t adtam meg. Szólításnál már meghúzott a csuklóbandázzsal és beporozott kézzel léptem a pódiumra. Leültem a padra és felszívtam magam. Bal csukló a jobb tenyérbe csaptam. Majd fordítva és behidaltam a súly alá. Kiemelem. Lassan leengedem és várom a vezényszót. “Push!” Erre megindul a karjaim kiegyenesítése és szép, tiszta nyomással meg volt a 85 kg.

A következő fogás a 90kg volt. Vagy egyszer nyomtam ki edzésen, vagy még nem mentem neki edzésen, nem emlékszem. Ez volt a kitűzött cél. Ezt mindenképp ki kellett nyomnom. Megint felspannolva mentem fel a pódiumra, majd elvégeztem a rituálém. Kiemeltem a súlyt, majd lassan leengedtem. Jött a vezényszó és ez is szépen, tisztán kiment.

Az utolsó fogásom 92.5 kg volt. Ezzel még biztos, nem próbálkoztam, de éreztem magamban az erőt. Ismét fel a pódiumra, majd rituálé. Súly kiemel, leenged, vár. Vezényszó és a súly lassan megindul felfelé. Nagyon lassan. A közönség buzdít. A lapozók buzdítanak. A kommentátor buzdít. Az oldal- és főbíró is buzdít! Nem tehettem meg, hogy nem nyomom ki! Lassan ment fölfelé a súly. Néha egyik kéz előrébb járt, mint a másik. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a nyomás, de kiment. Átléptem az agyam által állított kerítést. A határt.

Ezzel a 92.5 kg-os egyéni csúccsal a kor- és súlycsoportomban 5. helyen végeztem. A verseny során begyűjtöttem 3 pólót és jó pár tápkieg kóstolót is.

Mészi ezzel a szöveggel adta oda: Megvan a célod! Bele kell nőni! =) (A fehér az én méretem, a piros pedig XXL-es.)

Győri látogatás

Okt. elsején reggel 6.30-kor indultunk a fővárosból a célul kitűzött lokáció felé. Egy nem rövid, hanem hosszú utazás után meg is érkeztünk rendben és a nevezést is gyorsan elintéztük. 11.00-kor kezdett az én kor és súlycsoportom. A kezdő nyomásom 85kg volt. Tiszta nyomás volt, majd a következőnek 87,5 kg-t adtam meg. Ez is tiszta volt. Harmadik nyomásnak 90 kg-t mondtam, ez még edzésen nem ment ki, de nem is nyomtam maxokat, de bíztam magamban. Befeküdtem a súly alá. Hidaltam. Vállak, csípő lent. És kiemeltem. Leengedtem, ahogy mellkast ért elhangzott a vezényszó – ‘Press’ – és én nyomtam. Szépen, lassan egyenesedett ki a kar, tiszta nyomás. Kor és súlycsoportos 3. helyezésre volt ez elegendő, ami azért nem rossz egy triatlonistától, exkenustól. =) Ezután szurkolás a kajak-kenu maraton VB válogatón és Gyöngyi látogatás.  Majd indulás haza.  Itthon pedig egy hatalmas alvás. Na, vmi ilyesminek kellett volna történnie, de nem ez történt. Sokkal mókásabb és kalandosabb volt a történetünk. =)

Egy kisebb kitérővel és késéssel indultunk el, de ez nem baj. Bele van ez számolva. Komáromnál beleakadtunk egy kis határátkelős dugóba. Kerültünk erre, kerültünk arra, de ugyan oda jutottunk vissza… Itt már körvonalazódott, hogy ebből elég szoros menetrend lesz, hogy odaérjünk időben. Némi haladás után vettük csak észre, hogy 200m-rel odébb van egyenesen haladó sáv is már és nem kell totyogni a határ felé. Robogunk tovább a gépállattal. Ácsnál egy kis tankolás, majd realizálás, hogy bal hátsó kerék defektes… Csomagtartó kinyit, pótkerék megnéz. Pótkerék egyenlő egy üres felnivel… Se emelő, se kulcs, se semmi… Tanácskozás, majd kimegyek az utcára körülnézni. Találtam is egy szervizt, ahova be is mentünk miután a gépkocsival odagurultunk. A szerelő reakciója a történetre: Lazák vagytok, mint a rigalánc! Nagyon kedves volt és megcsinálta nekünk a kereket, nagyon kevés maniért. Ezután egyenes út volt Győrig, ahova a csoportom kezdésére értünk oda. Az ETO parkban 450!!!Ft-ért vásároltunk meleg ételt magunknak, ami finom is volt és egészséges is, de legfőképp minőségi tápanyagban gazdag. Tágra nyílt szemekkel és leesett állal néztük az emeletről kegyesen leívelő csúszdát. Verseny

Vajda Attilával közös kép! =D

nézés és okosságok gyűjtése után elnéztünk a Duna partra, hogy meglátogassuk Gyöngyi barátosnémat, akit nagyon régóta nem láttam. Beszélgetés, szurkolás a VB indulásért küzdő bátor harcosoknak, majd tovább állás. A helyszín ismét az ETO park. A fekve nyomó verseny eredményhirdetése kezdődik. 3. helyezett lettem volna, ha minden összejön. Na, sebaj Fitparádén belecsapunk már a lecsóba és keményen nyomjuk a súlyokat. Ezután hazafelé vettük az irányt. Út közben teknősimádó Franklinnel (Zsófiácskamókácska) való e-mailezés volt a hasznos időtöltés. A “szerinted mit kaptam a versenyen?” kérdésre egyből kontrázott szintén kérdéssel, ami így hangzott: Plüssteknőst? . Imádom a leányzót! =D Ő nem rózsaszínben, hanem teknősökben látja a világot! Mikor beértünk Bp. területére a Feneketlen-tónál hirtelen felindulásból Lipi megkérdezte, hogy nem szívunk-e egy vízipipát. A válaszom elkezdése után már kanyarodott is az autó és parkoltunk. 1 órás pipázás, kajálás, beszélgetés és iszogatás után folytattuk az utunkat, ami most már tényleg véget ért.

Következő állomás: Okt. 16. Fitparádé Scitec Raw fekvenyomó verseny
Szurkolni szabad! =)

26. NIKE Félmaraton

Hatalmas, tagolatlan egyveleg. Tessék olvasni! =D

Esemény: 26. Nike Félmaraton
Idő: 2011.09.04. 10.00
Hely: Budapest

A döntés, hogy futok a versenyen, elég spontán volt, legalábbis a sportban szokásos időkhöz képest. Kb. 3 nappal a verseny előtt döntöttem el, hogy indulok, ha már kint leszek. A verseny napján elég meleg fogadott minket futós szemszögből. Nekem semmi bajom nem volt vele. Élveztem a meleget és süttetem a leapadt kenus felsőtestem. Szokásos rutin megint megvolt, amibe benne van a kb. 15 perces késés a rajtból. Így a mezőny után indultam neki a távnak. Zavart eléggé a tömeg és az előzgetés (mármint én előztem 🙂 de szépen lassan mentem előre. Igazából a táv alatt nem nagyon történt semmi. Frissítettem, élveztem a nap melegét, beszélgettem pár IM óta nem látott ismerőssel és próbáltam beérni az 1.45-ös iramfutót, mert akkor meglett volna az 1.30-as célom. Valahol a 18,5km-nél röviddel a fordító előtt megláttam Zsófit, aki első felesét tolta éppen, a visszafelé tartó tömegben, és az futott át az agyamon, hogy be kéne érni. Innen aztán bele lett adva minden, ami azért nem sok, mert IM óta 3 futó edzésem volt… Már nagyon fájt, de mentem, mert be kellett érnem őt! Hát nem sikerült, de 1.38-al a célban voltam. Majd ballagás vissza a sátorhoz, közben kis beszélgetés Zsófival, aki hősiesen helyt állt ezen a nem mindennapi körülményekben megrendezett testgyakorláson. Eszem, iszom, kínom, bánom közben összeszedtem magam és bringám, és elmentem a befutóhoz meglesni a többieket. Itt újabb ismerősökkel találkozás és több, mint valószínű, hogy elmulasztottam mindenkit. Vissza a sátorhoz, de közben kaptam egy durrdefektet. A hőmérsékletet mutatja, hogy kb. 6 baron volt a gumi és elvileg 9-t bír. Természetesen estem is a bringával, így felváltotta a csípőre esés fájdalma a futás okozta fájdalmakat. Mire visszaértem a sátorhoz már mindenki kipihente magát és vígan lehetett gratulálni mindenkinek, míg meg nem borultam. Jött a hányinger, szédülés és barátai. Kicsit összeszedtem magam és indultam haza, de az egyik lámpánál megidéztem Vukot, majd elszállt megint a kerék. Belső és ragasztó hiányában toltam haza felé, míg el nem fogyott az italom és teljesen megborultam. Beültem egy madaras teszkó, nem madaras verziójába és élveztem egy kicsit a légkondit és ittam egy kólát. Innen már simább, de nem könnyű volt az utam. Aludtam egy nagyon nagyot és elkönyveltem a történteket a maximális teljesítmény leadásának, ami azért jó érzéssel tölt el. Másnap durva izomláz fogadott, ami ismét egy hatalmas pozitív visszajelzés. Most már a főszerep a fekve nyomásé és a futásé, mert jön:

Okt.1. Fekve nyomó verseny Győr
Okt.2. Bp. Maraton
Okt. közepe Pump&Run